Üzenet a kortársaimnak:

Kortársaimhoz

Itt vagyok a korommal,

Kicsit piszkosan, kenvel korommal,

De büszkén állok itt felemelt karommal,

S képviselem társaim kivont kardommal.

Tegyük a világot egy szebb jövővé,

Ez már nem a múlt dala, ez má a jövőjé.

Legyen egy jobb világ az utánunk jövőké,

S kerüljön a köztudatba egy jobb és szebb jövőkép.

Hogy egy fiatal itt is élheti az életét,

Vannak kik támogatják, akarják az érdekét,

Hogy itt is mgkapja a megérdemelt érdemét

Megszerezhet mindent, mi szükséges az életért.

De sokszor az élet így is egy nagy harc,

S a megérdemelt jutalom sokszor csak a kudarc.

Rajtad áll folytatod-e, rajtad áll mit akarsz.

Itt az élet. Éled? Vagy inkább belehalsz...

Sok dolog van, ami körülvesz bennünket és a legtöbb ember, ahogyan én is, igyekszem megérteni a dolgok mivoltját, meglelni az értékeket egy olyan világban, amely számunkra az értéktelent próbálja értékesnek mutatni. Azonban egy folyamat során eljutottam én is egy olyan pontra, ahol kijelenthetem, már kezdem érteni...

Sejteni vélem

Sejteni vélem a dolgok mivoltját,

A működés értelmét, a létezés alapját.

Sejteni vélem, hogy mi miért történik,

Mennyi lépést kell, míg eljutunk egy döntésig.

Sejteni vélem, hogy mi a hivatásom,

Hogy legyen sok gyermekem, s szerető családom.

Sejteni vélem, hogy mi az igaz érték;

Precíz időbeosztás, tudni hol a mérték...

Sejteni vélem, hogy ki vagyok valóban,

Megismerem magam teljes valómban.

Sejteni vélem, hogy hol van a cél,

És mi lesz majd akkor, ha minden véget ér.

Sejteni vélem, hogy ki van minden mögött,

S ki szövi a szálakat a bárányfelhők fölött.

Sejteni vélem, hogy értelme van létemnek,

S tudom, hogy véletlenek márpedig nem léteznek!

Újra itt a Húsvét újból ünnepeljük, hogy Krisztus feltámadt. Persze a hétfői locsolkodás is elmaradhatatlan. Itt van egy-két vers, melyek a segítségemre voltak.

Húsvéti locsolóvers 1.

Jöttem én, jöttem én téged meglocsolni,

S bízom én, bízom én, hogy lesz itt mit harapni.

Mikor én, mikor én reggel felkeltem,

Tudtam én, tudtam én, s kevesebbet ettem.

Mondtam én, mondtam én csak lesz majd valami,

Így jöttem ma ide.

Szabad-e locsolni?

Húsvéti locsolóvers 2.

Végre itt a tavasz!

Remélem, hogy ez már az..

Örüljünk a szép időnek!

S örüljünk most itt a nőknek!

Illatozzatok virágok!

Önthetek-e nedűt rátok?

Ezzel a versemmel szeretnék megemlékezni a március 15-i magyar ifjak bátorságáról és vitézségéről.

Gondoljunk rájuk a mai napon!

Kendőbe kötve

Vége van mindennek végre valahára,
Vége lett életnek millió szikrája.
Elnémult a színtér, a földön füsttenger.
A porba tér vissza milliónyi ember.

Mi volt az az eszme, amely ezt okozta,
S ki lesz majd a tettes, ki ezt helyrehozza?
Kérdés kérdés hátán, válaszok még sehol,
Nincs is, ki kérdezzen, csak némaság honol.

Az ég kékjét a vér vörösre festette,
A fű zöldjét a tűz sötétre perzselte.
A viharnak vége, borzalmas a látvány.
A hullák zsarnoka halált hozó járvány.

Túlélő nem maradt pár bajnokon kívül,
Akik botorkálva végét viszik hírül.
Végét viszik hírül a szabadságharcnak,
Végét a csatának, hírét a kudarcnak.

Bandukolnak lassan, egymást felsegítve,
Lelkükben még mindig harctól felhevülve.
Nem látják a végét útjuknak a honba,
Csak arra vágynak már: haza, nyugalomba.

Arcuk tiszta piszok, nem látnak a sártól,
Már sírni sem tudnak telve a bánattól.
Sebesültek, gyengék, ép végtagjuk sincsen,
Már csak azt kívánják: minél messzebb innen!

Vége van mindennek végre valahára,
Elérik a hazát bizton` nemsokára.
"Jönnek már! Itt vannak!" - jelentik az őrsök:
A kendőbe kötött forradalmi hősök.

Az én életemben is eljött az a pillanat, amikor megtaláltam azt a lányt, akivel az életemet szeretném leélni. Több dolgot nem fűzök hozzá...csak olvassátok! :)

Téged látlak

Téged látlak a holdban,

Téged látlak a napban,

Téged látlak a tóban,

Téged látlak a parkban.

Téged látlak nappal,

Téged látlak éjjel,

Téged látlak a hajnallal,

Téged látlak az estével.

Téged látlak mindenben,

Téged látlak mindenhol,

Téged látlak a végtelenben,

Téged látlak most is épp valahol.

Látlak és csodállak,

Téged tartalak isteni csodának.

Sötét szemedben csillog a fény,

S a szívedben érzem, ott vagyok én.

Ott vagyok én, s te az enyémben,

Hangod hallva lüktet a vér szerelmes szívemben.

Szeretlek, mert mindig itt vagy,

S a vágy, hogy veled legyek, nyugodni nem hagy!

Teljes szívemből szeretlek!

Bárhová is mész, én itt leszek, kereslek!

Ezt a verset egy felkérésre írtam, és felolvashattam több mint 100 ember előtt egy rendezvényen. Az elmúlt évek során már teljesen átértékelődött az emberek szemében a karácsony és kezdjük elfelejteni az adventet is. Adjuk vissza a rivaldafényt az ajándékok és a vásárlás helyett annak, Akiért akinek születésnapja van, mert megszületett!

Aki értünk született...

Csendben áll a város.

A város népe álmos.

Nyugovóra térnek mind,

Egy lélek sem jár már kint.

De mintha mégis valakik jönnének,

S mintha egy háznál szállást keresnének.

Csak álmos fejek nézik őket innen-onnan,

Szálláshelyet nem kapnak, csak zokszót mindenhonnan.

Az egyik jámbor lakó őket mégis megszánja,

S a fiatal szentpárt egy istállóba bocsájtja.

Megpihennek végre József, s a szent asszony.

A nap lenyugodott már, földre szállt az alkony.

Újra a csend lesz úrrá mindenen,

De ezt is megtöri egy lágy hangocska hirtelen.

Az éj csendjében felsír Mária szemének világa,

Földreszületett a Királyok Királya.

Nem sokan, de felismerték, őt a gyermeket,

A királyok térdükön imádták a kisdedet.

Bár nem volt puha ágya, üvegpalotája,

A menny dicsősége ragyogott le rája.

Érte van az ünnep, az ő emlékére,

Ne tegyünk hát mást a Főhős helyére!

Várjuk a Messiást tiszta szeretettel,

Töltsük be a családunkkat hittel és élettel.

Mostanában próbálgatom magam különféle pályázatokban. Ez egy versfordító pályázatra született. Még nem mozgok teljesen otthonosan az efféle műfajok terén, de úgy gondoltam mutatok ilyet is. Olvassátok szeretettel :)

A víziló

Íme a víziló személyesen!

Mi csak nézzük, ahogy néz ránk nevetségesen,

Nyirkos és zord az egyik pillanatban,

Mi hogyan nézhetjük őt?- töprengek magamban.

Nyugodj meg te víziló, nyugalom!

A nézésünkben nincs semmi ártalom,

Csak kétségtelen gyönyörködtesd szemed világát,

S csak csodáld csodáld a másik víziló varázsát.

The Hippopotamus (Ogden Nash)

Behold the hippopotamus!

We laugh at how he looks to us,

And yet in moments dank and grim,

I wonder how we look to him.

Peace, peace, thou hippopotamus!

We really look all right to us,

As you no doubt belight the eye

Of other hippopotami.

Sok kép él az emberek fejében Istenről, de valójában helyesen próbálják elképzelni? Vannak, akik szakállas jóságos öregúrnak, vannak akik villámmal dobálózó kigyúrt férfinek, van aki egy automatának gondolja: Mondtál egy Miatyánkot? Megy máris, amit kértél!  - Szerintem ennél sokkal színesebb és megfoghatatlanabb az, hogy ki Isten valójában. Nem ismerem teljesen, de tudom, hogy Van, ez épp elég számomra...

Istenhez

Te, aki minden alkotásod fölött állsz,

Te, aki keresel, de sokszor zárt szívet találsz,

Te, aki Isten vagy. Se nem angyal, se nem lény,

Te vagy a Teremtő, én pedig a Teremtmény.

Te, aki értem mindent félretettél,

Te, aki Fiaddal a kereszten szenvedtél,

Te, aki Halállal a halálon úrrá lettél,

Te, aki a szolgasorból Trónod mellé ültettél.

Te, aki nem nézed, a múltban mit cselekedtem,

Te, ki csendesen tűrted, mikor ellened perlekedtem,

Te, aki tökéletes szeretettel szeretsz,

Te, aki engem a legjobb úton vezetsz.

Te, aki egyben vagy a kezdet és a vég,

Te akinek szerelmétől lelkem tűzben ég,

Te, akinek létét meg nem kérdőjelezhetem,

Istenem te vagy az utam, s tiéd az életem.

A mai világban, sok mindennek kell megfeleljünk ahhoz, hogy legyünk valakik. Ha nem úgy csináljuk, ahogy azt a tömeg diktálja, akkor már különcök vagyunk, annak ellenére, hogy lehet, nem az a helyes, ami a sodrásban van... Viszont van másik lehetőség, az hogy kiállunk magunkkért és egy egyéniséggé válunk. Te melyiket választod?

Ki vagy a világban?

Légy szabad,

Légy az, ki lenni szeretnél.

Dönts magad,

Élj úgy, mintha milliósként keresnél.

Retsd el,

Hogy ki vagy a valóságban,

S hidd el,

Enélkül senki vagy valójában.

Ezt mondja

A világ, a tévé, a rádió,

Ezt súgja

Minden plakát, újság és híradó.

Nincs egyedi

A kornak kell megfelelj,

Senki sem kérdezi!

Maradj szótlan, ne felelj!

Végtelen

A tökéletes ideálok száma,

S védtelen,

Ki a nyomást legyőzni próbálja.

Megpróbálta nem egy

Túllépni a valóságot,

De a ,,Nem megy.''

Jellemzi az emberi gyarlóságot.

Ha elbuksz,

Akkor sem szabad feladni,

Mint ha megbuksz,

Attól lehet még folytatni.

Válj egyénné,

Ne csak szám legyél egy adatban.

Alkalmas vagy eléggé!

Menj, és bízz magadban!

Én egy olyan ember vagyok, aki nagyyon szeret utazni. Új embereket, helyeket mgismerni....térkép nélkül odatalálni bárhova, rossz vonatra szállni, majd aztán gyorsan átszállni :D szóval nagyon jó dolog az utazás, sok tapasztalatot lehet szerezni, jókat és rosszakat egyaránt. Mint az életben, ugyanis az is egy ,,nagy utazás'' ahol én döntöm el, hogy sofőr leszek, vagy utasként meghagyom azt a szerepet az örök Vezetőnek.

Az utazó

Szeretek menni,

Otthontól távol lenni,

Újakat keresni,

Régieken merengni.

Szeretek lenni,

Egyedül kerengni,

Célom megtalálni,

S az úttal eggyé válni.

Szeretek tenni,

Nem egy helyben tengődni,

Kalandot keresni,

A föld felett lebegni.

Szeretek élni,

Az életben lenni,

Emberekért tenni,

S emberekért élni.

Szeretek várni,

Új vonatra szállni,

Menni, nem megállni,

S végül utazóvá vállni.

Életem is egy út csupán.

Átvezet sok erdőn, pusztán.

A fejem után megyek,

Vagy hagyom, hogy vezessenek?