Ezt a verset egy pályázatra írtam, és méltónak találom, hogy evvel kezdődjön az oldal. úgy tervezem, hogy vegyesen fogom kirakni a régebbi és a friss verseimet. A pályázat címe: Szülőföld volt, és pontozták a formai kötöttséget, úgyhogy ha figyelmesen olvasod, lehet, hogy észreveszel valami érdekeset ;)

Az én szülőföldem

Magyarország Szépe, Városok Városa,

Te vagy nekem bölcsőm, menjek én bárhova.

Te vagy a napfénytől ragyogó városom,

Máshoz hasonlítni’ tégedet nem tudom.

Alföldnek rónáján terül el e város,

Szegednek hívják őt, s területe bájos.

Kis utcák, iskola emléket őriznek,

Melyet talán én sem, csak a hely őriz meg.

Gyönyörű városok... nekem ez a legszebb

Minden magyar város, s kis falucska mellett.

Történetemet csak ő tudja mesélni:

Hogyan jöttem ide, s lett belőlem férfi.

A Szőke-Tisza partján, ahol én születtem,

Szerető családra, testvérekre leltem.

Mások vagyunk hatan, csak egyben egyezünk,

Mindannyian ebben: Szegeden élhetünk.

Rengeteg barátot Szegedről szereztem,

S fiatalságomban itt keresztelkedtem.

Misére családdal mindig együtt jártunk,

Az oviba mással együtt bújócskáztunk.

Országunk papírján Budapest főváros,

De szívemnek papírján Szeged a fő város.

Bárki mondhat bármit, szívem ide húzza,

S biztos vagyok abban, nem változik soha.

Régen elöntötte, árvíz pusztította.

De szögedi ember soha föl nem adta.

Mindig fölállt aztán, ha egyszer elbukott,

Bár ha magának már semmit sem mondhatott.

Számos ember élt itt, de aztán elhagyta,

De ősim’ itt élnek ezerkétszáz óta.

Én vagyok a sarja a Biczók családnak,

S ezért büszke fia, apámnak, s anyámnak.

Ágbogas családfánk nagy része itten él,

De erről nem csak én, Szeged is így mesél.

Ezért hát Szegedhez annyira kötődöm,

Mások mit gondolnak, azzal nem törődöm.

Gátolni nem tudhat semmi sem ellened,

Bárhová is megyek, s az én utam merre megy.

Hálás vagyok neked, hogy itt nevelkedhettem.

Te vagy én egyetlen, drága szülőföldem.